—  Győzni fog vasárnap? 

— Azt, hogy ki nyeri meg a választásokat, nem én döntöm el, hanem a választók.

—  Mégis, hogy látja az esélyeit?

— Remélem, megbíznak a kerületiek azzal, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Ha mindenki elmegy szavazni, akiről tudom, hogy támogat, akkor jók az esélyeim. Bizakodó vagyok, de nem vagyok elbizakodott.

— Nyolc kihívója indul a polgármesteri székért. Nem gondolja, hogy van legalább egy olyan köztük, aki esélyes lehet?

—  A kihívóim felét nem is ismerem, sosem láttam őket a kerületben. Szerintem ők a legesélytelenebbek, mert a választók nem szívesen bízzák olyan külsősökre a városuk sorsát, akikről semmit nem tudnak. Ilyen például az Erőss Gábor nevű jelölt is, aki az elmúlt hetekben nagy magabiztossággal állított hatalmas blődségeket Józsefvárosról. Hamar kiderült, hogy semmi köze az egészhez. Elárulta magát, csak szerencsét próbálni jött ide hozzánk, nem segíteni és dolgozni.

— Van azért a kihívói között olyan is, aki az elmúlt években is jelen volt Józsefvárosban.

— Ha már a fővárost említette, röviden mi a véleménye a baloldal főpolgármester- jelölése körüli hercehurcáról?

— Röviden? A baloldali kispártok becsapták a saját választóikat.

— Mivel?

— Elhitették velük, hogy van összefogás, közben pedig nincs. Másfél hónapig szédítették a baloldaliakat, hogy Falus Ferenc jó jelölt, közben kiderült, hogy nem az. Meghirdették a programjukat, amelyre már nem is lehet szavazni. Majd beálltak inkább Bokros Lajos mögé, aki közölte velük, hogy ő nem is baloldali jelölt. Közröhej.

— Beszéljünk a kerületi választási ígéretekről. Ismeri az ellenfelei programját?

— Amelyiknek van, azt igen.

— Mi a véleménye, megvalósíthatóak?

— Vannak bennük teljesen irreális és szakmaiatlan nagyotmondások, vannak szórakoztató részek is, például, amikor olyan intézkedést ígérnek, amit már megtett az önkormányzat, de örömmel láttam, hogy jó néhány más ügyben viszont ugyanazt mondják, mint mi évek óta. Többen az általunk vitt programmal kampányolnak, sőt, most már olyan dolgokat is ígérnek, amelyeket korábban foggal-körömmel elleneztek, sőt személyemben is támadtak miatta. Ezek szerint rájöttek, hogy sok dologban igazunk volt. Ez feléleszti a reményt, hogy a következő években nem bírálni, hanem támogatni fognak minket fontos józsefvárosi ügyekben. Erre a konszenzusra mindig is törekedtem, örülnék, ha így is lenne.

— Gondolom, például a hajléktalan-ügyre célzott…

— Igen, például ennek rendezése is egy ilyen ügy. Évekkel ezelőtt a baloldali pártok semmit nem tettek érte, ma pedig már beleírják a programjukba. Persze kissé álságos dolog ez, hiszen a rossz gyakorlat a szocialista és liberális városvezetések idején alakult ki, de örülök, ha ma már látják, hogy milyen bajt okoztak.

— Ennél a témánál maradva: Ön szerint mi a probléma valójában?

— Az a baj, hogy a 90-es évek eleje óta ezt a problémát Demszkyék aránytalan mértékben Józsefvárosra terhelték. Budapest és az ország hajléktalanjainak jelentős részét ide küldték, itt alakították ki a legtöbb szállót. Mindeközben számos más település úgy tett és ma is úgy tesz, mintha nem is létezne ez a probléma, és nem veszi ki a részét a megoldásából.

— Miért, mi lenne a megoldás?

— Sokszor elmondtuk már: a mi kerületünk képes megoldani az itt élő elesett emberek helyzetét, de nem akarjuk és nem is vagyunk képesek más városok hasonló gondjait kezelni. Az itt lévő hajléktalanok nagy része vidéki vagy más kerületi illetőségű. Segítsenek rajtuk ott, így igazságos. Megfelelő jogszabályokkal ezt meg lehet oldani. Ha az ellenzék ezentúl ebben tényleg támogat, és nem csak ígérgeti, az üdvözlendő.

— Az utóbbi hetekben sokszor hallottunk a drogkérdésről. Lapunk megkérdezte az Ön baloldali kihívóit, akik visszahoznák a tűcsere-programot a kerületbe.

— Ebben az ügyben továbbra sem értünk egyet. Elfelejtik, hogy ez más kerületekből is idevonzotta a drogosokat, évente hetvenezer fertőzött tű került ki a parkokba, a játszóterekre, ami elképesztő járványveszélyt jelentett. Tehát ez nem tűcsere volt, hanem tűosztogatás. Ezért küzdöttünk ellene.

—  De Józsefvárosban amúgy is sok droghasználó van. Velük mi lesz?

— A tűosztogatás önmagában rajtuk sem segít. Leszoktató programokkal kell összekapcsolni. Ha „ellátás” címén csak simán tűt adnak a drogosnak, akkor csak elősegítik a drogozást, ami előbb-utóbb halálhoz vezet. Abban pedig ne segédkezzünk, hogy valaki meghaljon, abban kell segítenünk inkább, hogy meggyógyuljon. Ősztől olyan új partnerekkel kezdjük meg a munkát, akik ugyanezt vallják.

— Akkor vajon miért kapott ekkora médiavisszhangot az elmúlt hetekben ez az ügy?

—  Mert vannak droglobbista „álcivil” szervezetek, akik vállaltan azért küzdenek Magyarországon, hogy minél szabadabban lehessen drogozni. Közülük sokan maguk is szerhasználók, így viszont nehéz velük értelmesen beszélni a drogozás visszaszorításáról.

— Ezek a szervezetek, jogvédők támogatják az úgynevezett „belövőszobák” létrehozását. Önnek mi a véleménye erről?

— Ellenzem. Az adófizetők pénzén ne alakítsunk ki olyan helyeket, épületeket, ahol felhőtlenül drogozhatnak. Ez is a halálba segítés egyik formája. Jó, hogy a drogot meg nem veszi nekik az állam…

— A közvéleménynek megoszlik ebben az álláspontja. Vannak, akik szerint így legalább ellenőrzött körülmények között lőnék magukat.

— Szerintem ez sem igaz, de a most vasárnapi választásokon a közvélemény elmondhatja erről is, hogy mit gondol. Szerintem csak a hangos áljogvédők küzdenek a szabad drogozásért, nem a csendes többség.

— Az elmúlt időszakban a rendőrség és a TEK többször is lecsapott drogterjesztőkre Józsefvárosban is.

— Igen, és ez folyamatos lesz. Közös erővel meg fogjuk védeni a kerületben élőket a drogveszélytől. Minden fronton.

—  Mi tehet az önkormányzat?

— Mindenben segítjük a rendőrök munkáját: eszközökkel, pénzzel és 180 új térfigyelő kamerával. Továbbá kitesszük az önkormányzati lakásokból azokat, akik ott drogot árulnak. Mert erre a célra nem használhatják a közvagyon részét képező lakásokat.

— Ha már a térfigyelőkről van szó, a közvélemény szerint a közbiztonságon is van még mit javítani…

Ma nulla forint a kerület adóssága, túl vagyunk az intézmények és közterületek felújításán, így lesz erőnk a házak újjáépítésre és a közbiztonság további javítására koncentrálni - mondta Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere.

— A kampányban a közbiztonság további javítása mellett a társasházak felújítását ígéri. Gondolom, gyakran teszik fel a kérdést: miből?

— Ezt a kérdést akkor is feltették, amikor azt mondtuk, hogy felújítjuk az összes teret, parkot… Amikor polgármester lettem, 11 milliárd forintos adósságteherrel örököltem meg a baloldali politikusoktól az önkormányzatot. Ma nulla forint a kerület adóssága, túl vagyunk az intézmények és közterületek felújításán, így lesz erőnk a házak újjáépítésre és a közbiztonság további javítására koncentrálni. Kiemelten fogunk foglalkozni a panelházak biztonságával és felújításával is. Ismerjük a problémákat, és képesek vagyunk azokat megoldani. Nem aggódom, sok olyan dolgot megcsináltunk eddig is, amiben sokan kételkedtek.

— Az is felmerült kritikaként, hogy csökkent a zöldfelületek mérete a kerületben.

— Nem csökkent, hanem nőtt – a számok makacs dolgok. Ez tehát nem kritika, hanem politikai vádaskodás a kampányban.

— Ha már a vádaskodást szóba hozta: Ön szerint a választási kampány utolsó hete eldurvul majd?

— Remélem, hogy nem. Persze mindig az utolsó hét a legnehezebb, arra számítok, amit korábban is tapasztaltam az ellenfeleimtől: az utolsó napokban megpróbálnak lejáratni, de szerintem a választók már nem kíváncsiak az ilyesmire. Mi békés kampányt folytattunk, igyekeztünk az eddigi eredményekről és a jövőbeli terveinkről beszélni.

— Egy helyi választási kampányban mennyire érződik a nagypolitika?

— Egy kerület vezetése nem ideológiai kérdés. Szeretjük ezt a várost, és jót akarunk minden lakójának. A tereket sem a kormánypárti szavazóknak újítottuk fel, hanem mindenkinek. Jó néhány kerületben élő, baloldali érzelmű emberrel beszélgettem mostanában, akik azt mondták, hogy támogatni fognak vasárnap. Ha Józsefváros sikeres jövőjéről van szó, akkor nincs pártpolitika, mindenki számíthat a munkámra.