Köztünk élnek - Interjú Marton Magdával
Ceruzával a kezében született
2011. október 6. 13:38
Ezt munkásságának ismerői mondják róla, már pedig Marton Magda grafikusművész életművét mára rajongóinak, ismerőinek és kritikusainak nagy száma minősíti igazi hungaricumnak.
Grafikai munkásságának jelentős részét iskolai tankönyvek illusztrációi képezik, s hogy ez a szembesülés a rajzvilággal, gyerekkorban elementáris erejű, azt minden felnőtt igazolja. Mindenkit elkísér életében első tankönyveinek egy-egy rajzos figurája, a képek élménye, emléke valóságos batyu, amit letenni lehetetlen.
Marton Magda józsefvárosi. A Százados úti Művésztelepen több mint fél évszázada rajzolja realisztikus és szürrealista képeit, stílusa egyedi, rajzos álomvilága mesés és üdítő. Amikor tenyérnyi mediterrán udvarán kaput nyit, a virág és rozmaring-illat mellé mosolyával fogad. Egész lénye mosolygós, nyolcvan évesen is árad belőle a derű, a kiegyensúlyozottság. Amikor rafináltnak képzelt kérdésemmel lerohanom, azt firtatva, hogy milyen a civil lélekhez képest az ihletett állapot, szelíden korhol, mondván, a művész tevékenysége nem hobbi, hanem szüntelen készenlét, amit kikapcsolni, mint egy olvasólámpát - lehetetlen.
Szűkebb hazája, Józsefváros, 2011-ben Becsületkereszttel méltatta munkásságát. Marton Magdát „közelről érintette” a kitüntetés, hiszen egy közönségdíjat leszámítva, ez volt élete első kitüntetése, az első visszajelzés, a megbecsülés kifejezése. Szavai szerint, sokat jelent számára a hátország. Egyrészt a család, másrészt a művésztelep, melyen száz ember él, dolgozik, s java része alkot, művészi eszközökkel örökíti meg a kort, a világot, a közösséget, amelyben élnie adatott. Együtt él három generáció a megörökölt keretek között, s úgy éli az életét, ahogy tehetsége, szorgalma, munkabírása megengedi. Így van ez máshol is, se a hurrá, se a siránkozás nem helyénvaló.
Marton Magda még mindig álmai foglya. „Megy a mozi”- mondja, s ha kegyelmi állapot köszönt álmai nyugalmába, akkor még ott, helyben, éjszaka leskicceli a csodát. Nagy kritikusa önmagának, van úgy, hogy tucatnyi rajz vándorol a szemétkosárba, míg egy, az az egy marad állva, hogy mesehős, vagy rajzos érzelemhullám képében költözzön könyvek lapjaira.
Marton Magda családja maga is ihlető közeg, férjével, Bencsik István Kossuth díjas szobrászművésszel több évtizedig együtt nevelték a gyerekeket. Kesernyés mosollyal minősíti is, mondván, ő Aczél elvtárs idejében a három „T”(tiltom, tűröm, támogatom) közül a tűrt kategóriát képviselte, minden márciusi és októberi ünnepség idején „begyűjtötték”. Így ért a családi asztal pereméig a kor, amiben évtizedekig Bencsik Istvánnal együtt kellett viselnie a mindennapi mellőzés és megélhetés gondjait. Amúgy, a két Bencsik fiú is a szellemtudományok világának szereplője lett, Bencsik András íróként, a Magyar Demokrata főszerkesztőjeként, Bencsik Gábor történészként, és a Mercurius Kiadó igazgatójaként ismert.
Marton Magda számos kiállításon szerepelt. Utolsó kiállítása augusztus végén nyílt a Klebelsberg Kultúrkúria falai között.
Aki kilátogat a városszéli tárlathoz, vendége lesz egy rajzos életműnek, egy pasztell-színekkel rajzolt világ résztvevőjeként.
H.I.
Marton Magda a budapesti Iparrajziskolában 1950-ben végezte tanulmányait, mestere Somogyi József volt. A Képzőművészeti Főiskolára, osztályidegennek minősülve nem nyert felvételt. Édesapja rendőrtiszt-helyettes volt, öt gyereket nevelt diplomássá. Ha ez bűn volt, Marton Magda megszenvedett érte. Papírra rajzolt álom és mesevilága két évtizeden át nem kapott nyilvánosságot, míg 1977-ben a Móra Kiadónál Kormos István figyelt fel a tehetségére, s „szabadúszó” grafikusként könyveket illusztrálhatott. A „Bűbájos lakat”, „A háromágú tölgyfa tündére” a „Kölestolvaj” mesekönyvek lettek Marton Magda hírvivői. Számos kiadóval, sőt a Diafilm Vállalattal is alkotói kapcsolatba került, míg az utóbbi évtizedben „házi-művésze” nem lett az Apáczai Kiadónak, ahol számos tankönyv, mesekönyv hirdeti rajzos színvilágát, páratlan fantáziáját. Az Apáczai Marton grafikákkal tűzdelt kiadványai az egész Kárpát medencében ismertté lettek, hiszen Esztergályos Jenő, a kiadó igazgatója, konokul szórta termékeit a magyarlakta határon túlra.
.
