8 ker ezt apa
Józsefváros téma a mai irodalomban is
2011. november 22. 16:12
Józsefváros nagyon sok költőnek, irodalmárnak adott otthont. Csak a leghíresebbeket említve: Jókai Mór két helyen is lakott a kerületben, a Bródy Sándor utcában és a Baross-ban. Tóth Árpád a Vas utcában, és időben még inkább visszanyúlva: Katona József, a Bánk bán írója a Szentkirályi utcában. A XX. század második feléből is felidézni érdemes két író-nagyságot: Mándy Ivánt, és a kerületről regényében is megemlékező Fejes Endrét.
Akik itt éltek, írtak is a Józsefvárosról. Talán a két leghíresebb vers:
Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák
Babits Mihály: Haza a telepre
Az egykori 20-as villamos, a Karpfenstein utcában (ma Karácsony Sándor)
Babits verse azért is érdekes, mert konkrétan ír le helyszíneket, épületeket. Az 1914-ben alkotott költemény ismert sorai:
Sivítva surran az éji sinpár
fölött a kocsink s fordulva himbál
a Ganz-gyár únott falainál
hirtelenebbül a nappalinál.
A gyár, a Ganz-gyár, ó Mária!
s a pesti lapos Kálvária!
A gyár tetején nagy éjjeli nap rak
tüzet vörös-izzón, nagy kerek ablak.
Leszállni, haza, az éjszakán -
ó, régi éjek! régi magány!
Látható, hogy egy villamosutazást ír le a költő, a Körútról a Tisztviselőtelepre. (Ott lakott és – a hajdani Széchenyi Gimnáziumban – tanított Babits.) A villamos az Örömvölgy utcán ment végig, azaz a Diószeghy-n. Ma már nyoma sincs a síneknek. Majd a szeszgyár mellett megy a kocsi: egy évtizede csak üres telek van a helyén. Végül, mint az idézet is mutatja, elérkezünk a Ganz gyárhoz. Ma már az sem termel, puszta raktár. Majd érintjük a Golgota téren levő Kálváriát: azt meg a szocializmus alatt elbontották.
A 20-as villamos: egykor a Golgota téren közlekedett. A sínek néhány helyen még ma is látszanak
De írnak-e ma is kerületünkről, találnak-e témát a Józsefvárosban a fiatal szerzők? A kerület kiapadhatatlan forrása az irodalmi műveknek. Most két mai, napjainkra jellemző műfajból hoznék példát szemléltetésül.
Kálóczy Mihály a Vörösmarty Gimnázium tanulója volt, ma már környezetvédelmi mérnök. A slam-poetry műfajában alkot. Ez egy olyan versfajta, ami igazából nem leírva, hanem előadva él meg igazán. Versének címe: 8 ker ezt apa. Néhány sor belőle:
Tespedt a respekt, hittem, néha szóltam,
néha léteztem, sokszor voltam holtan szótlan.
Ha padlót fogtam, abból készült a deszkafa,
megtanította a 8 ker ezt apa.
Szőcs Petra író, filmrendező a Litera portálon közli blogját. Józsefvárosiként, bár erdélyi származású, így ír:
Írtam egy verset a rothadásról, és voltam futni. Azt hiszem, ez volt az utolsó kinti futás idén, az Orczy-kertben szép havas sétákat szeretnék már tenni. Ha ilyen hideg az ősz, inkább legyen tél. Nagyon motiváló pedig a Ludovika épülete, elvégre katonák laktak ott, és azok biztos sokat mozogtak, ráadásul felszereléssel, meg minden.
(Gyorsan telik az idő. Úgy érzem, mintha örökké írhatnám ezt a naplót; nagyon féltékeny leszek a következő emberre, mert igazán klassz dolog ez az egész. Többet olvasok, sportolok, mintaéletet élek.)
Felhívtam Katót (a filmemben szereplő kislányt, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál lakik), azt mondta, hogy Szent Ferencről tanultak az iskolában, és nagyon sírt, mert megtudta, hogy mezítláb járkált.
Természetesen nem arról van szó, hogy ezeket az írásokat össze akarnánk vetni klasszikusaink alkotásaival. De jó dolog, hogy a ma itt élők, a ma műfajaiban is megkísérlik visszaadni érzéseiket, tapasztalataikat a kerületről.
Kerekes Pál
(Fő fotó: A Babits által leírt villamosutazás helyszíne. Az Örömvölgy (ma Diószeghy) és a Kőris utcai sarok)
