Művészet
Februári kiállítások Józsefvárosban
2012. január 30. 10:06
Egyre színvonalasabb programokkal várják a látogatókat a Józsefvárosi Galériában. A szervezők ügyelnek arra, hogy a művészetkedvelők mindig találjanak valami érdekességet, kedvükre valót. A Tenk kiállítás után februárban Vízi Tihamér és Nagy Gábor képeit nézhetjük meg. De nem csak képek lesznek, felolvasó estet is rendez a galéria.
Vízi Tihamér festőművész kiállítása
Vízi Tihamér, festő (Barcs, 1954. november 4.–)
1976-ban végzett a kaposvári Tanárlépző Főiskolán, ezt követően 1980-82 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanult. Képzőművészeti ismeretekre 1985-90 között Bakonyi Mihály festőművész mesteriskolájában tett szert. 1988: Eger Város díja; 1990: XII. Országos Akvarell Biennálé, Művészeti Alapj díja, Eger; 1992: Heves megye Önkormányzata elnökének díja. 1976-ban általános iskolai tanítóként kezdte pályáját Pécsett, 1983-tól a budapesti Kaszásdűlő általános iskolájában rajztanár. Itt 1990-ben művészeti osztályokat indít, iskolagalériát alapított. 1994-ben hozta létre a Kisbohém Kör múvészeti gyermekklubot, melyhez 1996-ban csatlakozott a Bohémkert Alapítvány. 1997 óta szabadfoglalkozású művész. A Magyar Vízfestők Társaságának tagja.
Mesterei: Bakonyi Mihály.
A kiállítás megnyitója február 2-án, 18 órakor lesz.
Nagy Gábor képzőművész kiállítása a már látható Vízi Tihamér kiállításához kapcsolódóan.
Nagy Gábor, festő (Budapest, 1949. július 17.–)
1973: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Sarkantyú Simon. 1975-1978: Derkovits-ösztöndíj; 1980: Munkácsy-díj. 1973-tól tanársegéd, 1986-tól docens, 1991-től a festő tanszék vezetője a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A Szinyei Társaság tagja. A 70-es években pályát kezdő festők azon csoportjához tartozott ~, akik a Kondor Béla által nemcsak a grafikában, hanem a festészetben is fölvetett új kérdésekre keresték a lehetséges válaszokat. Sok más mellett ~ is a szín és a rajzosság egyensúlyát kereste. Figurái kezdetben expresszívek, majd a rajzi megformálás egyre finomabb, érzékenyebb lett, de megmaradt a színek erőteljes kompozíciós szerepe. A 70-es évek második felében és a 80-as évek elején egy-egy képe általában egyetlen emberalakot dolgoz fel teljességre törekedve, a tér éppen csak jelzésszerű, még ha hatalmas távlatot nyit is. A 90-es években a térszerkezete összezárul, axonometrikussá válik, a benne lévő figurák pedig kétdimenzióssá tömörödnek, változatlanul lendületesen finom rajzi előadásban. Ebben az időben ~ grafikáiban neoavantgárd törekvést érezni. A 70-es évektől nagyon míves, kisméretű faszobrokat is készít - a régi falusi kézművesek technikájával; újabb szobrai tematikusan is kapcsolódnak a képekhez és rajzokhoz, mintegy háromnézetűvé bővítve azokat. Nagy Gábor Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjének kitüntetettje, Munkácsy-díjas képzőművész
Mesterei: Sarkantyú Simon.
A kiállítás megnyílik február 9-én 18 órakor
Felolvasóest Wehner Tibor műveiből
WEHNER Tibor, művészettörténész, író (Sopron, 1948. szeptember 9.-)
1977-1982: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak. 1993: Munkácsy-díj. 1971-1983 között a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága muzeológusa Tatán; 1986-1992-ben a szentendrei Art’éria Galéria művészeti vezetője; 1993-1998 között a Képző- és Iparművészeti Lektorátus művészeti főtanácsadója volt. 1988-tól az Új Forrás szerkesztője. 1998-2000: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) főosztályvezetője; 2000-től a Képző- és Iparművészeti Lektorátus munkatársa. Kutatási területe a XX. századi, ill. a kortárs művészet, különös tekintettel a szobrászatra. Tanulmányai, cikkei hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelennek meg. Szépíróként prózai műveket és drámákat ad közre: A japán tűzoltók (Budapest, 1980); A babaszemfestő pillantása (Tatabánya, 1991); Szigorúan tilos a fűre líz (Tatabánya, 1996).
A felolvasóest időpontja: február 16. 18 óra
